2019. augusztus 20., kedd

JPM Természetbúvár tábor, 2019.

Bár visszatérő programelemek mindig vannak,  a Természetbúvár tábor (főként a visszajáró gyerekek miatt) minden évben  más tematika köré szerveződik. 2019-ben a választott témánk, a visszajáró gyerekek egyikének javaslata alapján "Természet és technológia" lett. Célunk volt, hogy minden nap kapjanak ízelítőt a gyerekek a technika és a tudomány kapcsolatáról, a kutatásban használt eszközök megismerése révén. Kicsit távolabbi kapcsolatként az alkalmazott természettudományok is központi témává lettek, a múzeumi restaurátori munka és a mezőgazdasági technológiák bemutatása révén.

ELSŐ NAP

A témától fügetlenül minden tábor csapatépítő játékokkal és az aktuális időszakos kiállítás interaktív bemutatásával kezdődik. A Jégkor pécsi vándora című kiállítást fedeztük fel csapat-feladatokkal, kincskereső és kódfejtő játékkal.



A DÉLELŐTT VÉGÉRE BARLANGRAJZ IS KÉSZÜLT!

KÓDFEJTŐ JÁTÉK A  KIÁLLÍTÁSBAN

Délután a PTE Radiológiai Klinika igazgatójának vendégei voltunk.
A röntgen, a CT és az MR diagnosztikai eszközökkel ismerkedtünk. Még Balaton szerletet is röntgeneztünk:) Ott annyira vigyáztunk a szabályok betartására, hogy még fotók sem készültek.




MÁSODIK NAP


Második nap a múzeum Képzőművészeti és Történeti Osztályainak restaurációs műhelyeiben jártunk. Kipróbálhattuk egy kép restaurálását, megnézhettük a festékrétegeket mikroszkóp alatt, és a papírrestaurálás gyakolratához is elvégeztünk néhány érdekes kísérletet.

EZT A KÉPET "RESTAURÁLTUK"














Megértettük, hogy a múzeumi tárgyak állagmegóvása is természettudományos ismereteken és gyakorlaton alapszik!








Délután a régészet eszközeivel ismerkedtünk a JPM két régészének útmutatása alapján: a földmágnesesség és a rádióhullámok fizikai törvényei kapcsán fejlesztett eszközöket vizsgálhattunk és használhattunk. A másik helyszínen egy antropológiai szakértő néhány emberi csontot mutatott be számunkra, melyből követleztetéseket vont le az emberek neméről, koráról és egészségi állapotáról.

CSONT-TANULMÁNYOK

RÉGÉSZETI ESZKÖZÖK KIPRÓBÁLÁSA


HARMADIK NAP

Szerdán Bicsérdre látogattunk, egy nagygazdaságba, ahol biogázüzem is van. Vezetőnk az újszülött bociktől egészen az óriási fejőcsarnokig kalauzolt minket. Sok érdekességet hallottunk arról, hogyan alkalmazkodik az állattenyésztés ezeknek az állatoknak a biológiai tulajdonságaihoz. Persze a frissen fejt tej kóstolása volt a nap fénypontja, meg azok  a pillanatok, amikor a gép-parkban ki-ki kicsit traktort is vezethetett:)


TEJ-KÓSTOLÓK

KOMBÁJNOK ÉS MÁS ÉRDEKES GÉPEK


NEGYEDIK NAP

Csütörtökön délelőtt a hagyományos rovarkutató programunk keretében ezúttal Mecsekszabolcsra látogattunk el múzeumunk zoológusával, és a füves domboldalon gyönyörú lepkefajokat, szöcskéket, sáskákat és néhány bogárfajt is találtunk és megfigyeltünk. A korszerű technikát ezen a napon a hanrögzítő készülékek képviselték, melyekkel felerősíthettük és azonosíthattuk a fúben hallott rovarok hangját.




Délután szintén a zoológiai kutatások során hasznos eszközöket - éjjel látó és mozgásérzékelő kamerákat - vehettünk kézbe, mikor a Duna-Dráva Nemzeti Park tájegységvezetője tartott számunkra előadást a sakálok rejtelmes életmódjáról.




UTOLSó NAP

Pénteken Somyogy megyébe kirándultunk. A hét zárónapjának célja volt, hogy megismerjük, a fenntarthatóságnak miylen technológiáit alkalmazták a régen és ma.

A program a Szennai Skanzenben kezdődött, ahol kipróbálattuk, milyen volt a természet hétköznapi anyagaiból, sárből és fáből éíptkezni.







Délután a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Deseda-tavi Látogatóközpontjába mentünk. Először a csapatok megoldották az utolsó, hétzáró vetélkedő feladatait. A kiállítás megtekintése mellett hajóztunk is a tavon, a napelemes kishajóval. Nagy élmény volt! A heti csapatverseny díjazására már csak a buszon maradt idő - így még a buzsos hazautazás idejét is hasznosan töltöttük:)





Köszönet a kíséróimnek, Nagy Gábornak és Örkényi Zsuzsának, valamint a közreműködőknek:

Bogner Péter (PTE Radiológiai Klinika), Alíz, Judit, Tamás és Béla  restaurátor- és régész-kollégáknak, Márk Lászlónak (PTE), Berki Gyulának és kollégáinak (Bicsérd, Aranymező Zrt.), Kisbendek Tibornak (zoológus, JPM), Horváth Zoltánnak (DDNPI), Farkas Gergelynek (Szennai Skanzen), Baki Zsuzsának és kollégáinak (Deseda Látogatóközpont)

2019. május 23., csütörtök

Természetbúvár tábor (haladóknak) JPM, Pécs, 2019 (nyári tábor)


IDEI TÉMÁNK: TERMÉSZET ÉS TECHNOLÓGIA



Ízelítő a programokból:

- állatok és gépek a gazdaságban - egy közeli nagygazdaság és biogazdaság meglátogatása
- ismerkedés a terjedőben levő aranysakál kutatásával (éjjel látó kamerák, stb.)
- állati hangok rögzítésére alkalmas eszközök megismerése és kipróbálása, terepen
- az ecsettől a drónokig - régészet és technika - a régészet során használt érdekes eszközök kipróbálása, vizsgálata.
- Mit látsz a test belsejében? az orvosi diagnosztikai gépek működése.
- az elmaradhatatlan mamutos foglalkozás a Jégkor pécsi vándora kiállításunkban, némi ősemberkedéssel (mamutos barlangrajzok készítése) fűszerezve

EGÉSZ NAPOS KIRÁNDULÁS különbusszal Kaposvár körzetében:

Szennára, a falumúzeumba (hagyományos gazdálkodás eszközei) és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum desedai látogatóközpontjába - ismerkedés a somogyi erdők élővilágával és utazás az elektromos kishajóval;

... és más érdekességek...


A tábor részvételi díja: 19.000 Ft /fő, testvéreknek 18.000 Ft /fő
Max. létszám: 18 fő

Korosztály: 8-13 év

A természeti iránt elkötelezett, vizsgálódó hajlamú gyerekeket várunk csapatunkba!

Jelentkezés: termtudmuzeumpecs@gmail.com

Bejegyezte: Varga Ágnes

2019. február 27., szerda

A jégkor pécsi vándora. Kiállítás a Pécsi mamut leletanyagából

+++ MÁR CSAK AUGUSZTUS VÉGÉIG LÁTHATÓ +++

Évezredekkel repít vissza az időben a pécsi JPM Természettörténeti Osztályának kiállítása. A március 1-jén 13.30-kor megnyíló tárlaton nemcsak a Rihmer László által feltárt „pécsi mammut” a JPM munkatársai által fellelt összes maradványa, hanem a kortárs állatok ősmaradványai is megtekinthetők lesznek.



A tárlat a 90 évvel ezelőtt feltárt pécsbányai mamutleletek fellelhető preparátumait mutatja be, részben újra restaurált példányokkal, egyben Rihmer László (1904–1982) bányamérnök, geológus, jogász munkásságára megemlékezve. A kiállításban megtekinthető lesz az általa feltárt „pécsi mammut” a JPM munkatársai által fellelt összes maradványa. Ahogy az Bíró József tanulmányából (Pécsi Szemle, 2002. ősz, pp. 112-118.) kiderül, 1928. március 6-án az Első Duna Gőzhajózási Társaság pécsbányatelepi homokbányájában az addig és azóta legteljesebbnek számító magyarországi mamut leletanyag került elő, ugyanis akkor a mamutcsontváz 75%-a került elő.
 Az ősállat becsült hossza 5,1 m, magassága 3,1 m lehetett, bár más tudósok egyéb következtetésre is jutottak. Próbáltak következtetni a „mammut” korára is, a fogazata alapján és más jellemzőket figyelembe véve a jellegzetes „S”-bordákkal (is) rendelkező állat körülbelül 35-40 éves lehetett. A megmaradt bal- és jobboldali agyardarabokat egy-egy nagyobb (1,5-1,8 m) egész darabbá sikerült összeragasztani a restaurálás során.

A jégkor pécsi vándora – A „pécsi mammut” című kiállításon a kortárs állatok ősmaradványai is megszemlélhetők. A tárlat interaktív elemekkel, játékokkal (pl. összerakható mamutcsontváz makett) egészül ki. Emellett életnagyságú nyomtatásban (3x5 méter) csodálhatjuk meg Rihmer rajzát a „mammut” csontvázáról, valamint a feltárás térképét.
2019. március 1-től 2019. május 30-ig (meghosszabbítva augusztus végéig) a JPM Természettörténeti Osztályán (Pécs, Szabadság u. 2.) megtekinthető kiállítás kiegészítő témái a jégkorszakok, valamint a klímaváltozások kutatása lesznek.
(forrás: JPM)
a készülő kiállítás képei:





Forrás: Janus Pannonius Múzeum
Fotók: Dénes Andrea

2019. január 31., csütörtök

Legyen Európában is az Év Fája a pécsi, havi-hegyi mandulafa !

....és lett: Európa Fája 2019-ben a Pécsi havi-hegyi mandulafa!  

A pécsi, havi-hegyi templom bejárata előtt álló csavarodott törzsű, 135 év körüli, öreg mandulafát a Janus Pannoniusról elnevezett pécsi Múzeum Természettudományi Osztályának Jurassic családi túraklubja fogadta örökbe, és benevezte a hazai ÉV Fája vetélkedőbe, ahol a mandulafa  sokak szavazata alapján első helyen végzett, így továbbjutva, most február 1-től - február 28-ig az Európai Év Fája versenyben 14 európai fával verseng a legkedveltebb fa címért, hiszen nem a méret vagy a kor a lényeg a versenyben, hanem az, hogy a közösség mennyire kedveli, és a kedveltségnek megfelelően mennyi szavazatot kap az európai internetes szavazáson,
itt.
Az európai győztes nem kap külön jutalmat, csak a megtisztelő címet ezen a játékos vetélkedőn, mégis a korábbi évek tapasztalatai alapján sok tízezer szavazó biztatja saját közösségének tagjait és adja voksát kedvenc fájára. Az európai vetélkedőn már nem egyszer nyert hazai fa, legutóbb a bátaszékiek szépséges tölgyfája, ehhez közel 70 000 szavazat kellett. Reméljük a pécsi fa és a pécsi közösség is meg tud mozgatni ennyi vagy több hazai és külhoni szavazót.
Kérünk mindenkit biztassa ismerőseit is, és szavazzon itt a mandulafára!
   

Fotó: Svastits Krisztián
A versenyző fa valószínűleg nagyon öreg példány, pontos korát azonban nem ismerjük. A Havi-hegy mandulafáinak korára adatokat régi napilapokban találtunk, ahol az írások azt is mutatják, hogy ezek a mandulafák nagy szeretetnek örvendtek minden korban életük során. A Havi-hegy mandulafáit több mint 100 éve, 1916-ban említik először a korabeli napilapok, azt írták ”A mandulafa-sorban kezdődik az élet…” később 1926-ban is megerősítik, hogy a hegyre mandulafák alatt vezet az út: „A Havi-hegyre vezető utat valamikor szép mandulafák árnyékolták, dacoltak az északi széllel, valahogyan olyan meleggé, olyan kedvessé tették a templom megközelítését. Tavasszal virágban pompázott az oldal, nyáron enyhe árnyékot nyújtottak az arra járóknak, ősszel meghozták a rájuk szánt fáradozás gyümölcsét.” 1990-ben szerető túlzással írják, hogy "néhány példány több száz éves és megélte a török időt. Az erős főnszelek sokat csavargattak a törzseken, hisz némelyik fatörzs kígyóként többszörösen csavarodik." A legpontosabb adat korukra az 1930-as évekből származik, amikor félszáz éves fákat említ egy napilap a Havi-hegyről, ami azt jelenti, hogy az 1880-as években ültethették őket. A legtöbb öreg mandulafa melyekről a napilapok írnak, azonban már valószínűleg nincs meg, de talán a legelső 1880-as években elültetett mandulafák egyike a ma élő legöregebb fa, az ami a Havas Boldogasszony Templom bejárata lőtt áll. A sziklás sekély talajban élő mandula bizonyára hosszú idő alatt tudott csak ilyen vastag törzset növelni. Idős korát leginkább vastag, göcsörtös, csavarodott törzse mutatja, hiszen nem büszkélkedhet nagy magassággal. Van, aki úgy tudja, villám is sújthatta, ezért kellett csúcshajtását visszavágni, de az is lehet, hogy csúcsa a száraz sziklákon egyszerűen csak kiszáradt.

A régi napilapokban az Arcanum Digtális Tudománytár adatbázisa segítségével kerestünk információkat a mandulafáról.

Fotó: Mánfai György
Fotó: Mag Norbert

Fotó: Svastits Krisztián

Fotó: Svastits Krisztián

Fotó: Kiss Csaba

Fotó: Keresztes József

Fotó: Sasvári János

Fotó: Svastits Krisztián

Fotó :Máthé Tamás
Bejegyezte: Dénes Andrea