A varázsos este, amikor a gyógyfüvek is megszólalnak és elárulják titkaikat – legalábbis sokfelé így hitték – többeket vonzott Mecsekszabolcsra, a múzeumok éjszakája alkalmából szervezett esti természetjáró sétára. A mintegy 3 órás programon 2023-ban 85 fő vett részt, köztük visszatérő érdeklődők is. Ennyien szerették volna kilesni a füvek titkait, gonosz- és démonűző, valamint egészségvédő növényekkel ismerkedni, melyek Szent Iván éjjelén szedve – úgy tartották – még hatásosabbak.
A sétát a szabolcsfalui Lelovics-kertben kezdtük, ahol a kis tó és a bővizű forrás körül az egykori fás növénygyűjtemény helyére mára már visszaköltözött az erdő, és a változatos élőhelyeken nagy fajgazdagságban, sok gyógynövény is otthonra talált. A vizes felszíneket az óriás zsurló, a vízi harmatkása és a gyékény uralja. A zsurlók óriása súrolóként, a másik kettő pedig vad tápláléknövényként volt ismert régen. Az erdőkben a tavaszi medvehagyma tömeg már jórészt teljesen visszavonult, így a podagrafű, mint régi gyógy- és fűszernövény jutott inkább most szerephez, kaszálás után is újra kihajtva, szépen mutatta magát. Az itt többfelé előforduló csípős csalán és pongyola pitypang is kiváló gyógy- és tápláléknövények. Láttunk macskagyökeret ’valeriánát’, megkóstoltuk Csaba királyfi vérfüvét a Csabaírét, mely nem csak gyógynövény, hanem finom, ehető, uborkaízű salátanövény is. Szagolgattuk a sokfelé illatozó kakukkfüveket is. Körülnéztünk az egykori szabolcsi földvár (helyének) csúcsáról, és felmentünk Szabolcsfalu régi legelőihez, a Csertetőre is. A nagy területű füves és bokros legelőkön a Szent János véreként is tisztelt, vörös hatóanyagú és sokfelé démonűzőnek tekintett, de napjainkban is elismert gyógyhatású közönséges orbáncfüvet is megtaláltuk. Szent Iván seprűjétől, vagyis a mézes illatú tejoltó galajtól pedig sárgult az egész mező. Az orvosi tisztesfű és a patikapárlófű is előfordult itt-ott, mindkettőt szívesen használta a népi gyógyászat egykor.
Ekkorra már lement a nap és visszasétáltunk a tó és a forrás környéki erdőkbe, ahol a fák közé beérve azonnal megpillantottuk az apró lámpásként repkedő szentjánosokat. A teljes sötétben, éjszaka rajzó, és világítással párt kereső apró bogarak a párásabb erdőket kedvelik, így itt igen jól érzik magukat, nagy számban, sokfelé repkedtek. A gyerekeknek és a látvány hatására újra gyerekké váló felnőtteknek is nagy élmény volt meglesni röptüket. A látványt nem lehet megunni, minden évben lenyűgöző a röpülő és világító lámpások látványa ilyentájt.
