Az alkonyati dombtetőn főként feketerigók, énekesrigók, barátposzáták énekét figyeltük meg - a máskor nagyon aktív fülemülék kezdetben sejtelmes hallgatásba burkolóztak:)
Keskeny és vadregényes ösvényen egy legelőerdővel benőtt völgybe értünk. Itt már erdősen sötétedett, így a gyerekek örömére előkerültek a zseblámpák is. Öreg fákat csodáltunk meg, majd visszatérve a cserjés dombtetőre végre meghallottuk az első csalogány-hangokat.
Lefelé menet búcsú-kép gyanánt a város esti panorámája tárult fel az egyre csillagosabb égbolt alatt. Utolsó meglepetés-látványosságként egy valószínűleg fiókái mellől felriasztott macskabaglyot pillantottunk meg az út mentén, mely röptében a felettünk húzódó villanyvezetékre ült le, megpihenni.
Fotó: Graics Tibor |
Bejegyezte: Dénes Andrea
Fotók: Graics Tibor, Dénes Andrea és egy kedves túrázó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése