Visszatekintés a 2015. év sikeres programjaira - "Fény-tábor" - természetbúvárkodás haladóknak

Teljesség, dióhéjban: természettudományok és művészetek összefogása  egy „fényes” hét  keretében

Mi közünk a Fényhez?

A Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztálya állat- és növénytani gyűjteménnyel rendelkezik, így leginkább a zoológia és botanika terén vannak kutatási eredményei, feladatai. Angolszász terminológia szerint a hazai  természettudományi múzeumok többsége a „Museum of Natural History” kategóriába sorolhatóak, és nem vállalhatják fel széleskörűen a Nyugat-Európában egyre népszerűbb „Sience Museum” feladatkörét. Utóbbihoz biológus-muzeológusokon kívül fizikusokat és kémikusokat is kellene foglalkoztatni, és e szakterületeknek megfelelő laboratóriumoknak is rendelkezésre kellene állniuk. Ha ez nincs, akkor legalábbis szükséges lenne egy olyan állandó kiállítás, ahol egyes fizikai törvényszerűségek önálló kipróbálására is lehetőség nyílik, természetesen ismeretterjesztő háttéranyaggal ellátva. Nálunk ezt a szerepet a „Csodák Palotája” típusú népszerű, interaktív kiállítóhelyek kezdik ellátni egyre több helyszínen.

Nagyon sok olyan témakör van azonban, mely áthidalja az egyes természettudományok közötti amúgy sem éles határvonalakat – éppen ilyen a fény is. A Fény Nemzetközi Éve így jó alkalmat adott arra, hogy egy humán nézőpontból is nélkülözhetetlen környezeti tényező vizsgálata révén próbáljuk meg összefüggéseiben láttatni a fizikai-kémiai és biológiai törvényszerűségeket. nem titok hát, hogy „Fényfürkészek Felfedező-hete” címmel indított tehetséggondozó témahét révén nem csak a részvevő gyerekek de a Janus Pannonius Múzeum és a Tudatosan a Környezetünkért Egyesület, mint civil szervezet részéről a szakmai előkészítést végző szakemberek látókörét is szélesítették a felfedezett összefüggések, és a saját szakterületüknek (a múzeum részéről a botanika és zoológia, a civil szervezet részéről a környezetvédelem) fénnyel kapcsolatos tudásanyagában való alaposabb elmélyülés.

A civil partner tábori beszámolója  itt olvasható
A biológiai oldaláról a biolumineszcencia – az élő szervezetek által termelt fény élettani hátterének, szerepének feltárása izgalmas, és korántsem közismert szakterület. Környezetvédő szemmel pedig ugyancsak komplex kérdés a fényszennyezés problematikája. Mindkét témakörnek vannak összefüggései a humán egészségtannal, mert míg a biolumineszcenciával kapcsolatos kutatások eredményeit a gyógyászatban, diagnosztikában használják, addig a fényszennyezés jelenségének emberi szervezetre káros élettani hatásait is újabban kezdik feltárni.

Összefogás, de miként?

Témahetünk során a résztvevők először a fény fizikai tulajdonságait bemutató alapkísérleteket próbálhatták ki, ismerkedve látásunk fizikai alapjaival is. Második napon már a fizikai kísérletekkel fizikatanár közreműködő (Sebestyén Zoltán) vezetésével, interaktív bemutató keretében ismerkedtek.  Ezt követően a Leőwey Gimnázium korszerű laborjában már párokban végezhették el a tanulói kísérleti eszközökkel (lencsekészletekkel) az optikai kísérleteket. Ezt követően a múzeumi foglalkozások már kézműves-műhely jellegűvé váltak: a tanult törvényszerűségek alapján egyszerű kísérleteket végeztek, és játékos optikai eszközöket –  kaleidoszkópot és periszkópot állítottak össze.

A fény témahét kapcsán elmaradhatatlanok a csillagászat vonatkozásai: ezért a hét elején a Planetáriumba látogattunk el, ahol Gyenizse Péter (PTE TTK) ezúttal külön a mi csapatunk számára állított össze egy foglalkozást „Az Univerzum fényei” címmel. A témahét derekán következett az éjszakai túra, szakvezetéssel a zselici Csillagoségbolt-parkban. Felejthetetlen élmény volt, még távcső nélkül is. 

Szombati zárórendezvényünk alkalmával pedig már a nagyközönség is hallhatta azokat az ismereteket, melyeket résztvevőink elsajátítottak – és ezúttal a távcsőbe is belepillanthattunk.

S a természettudományok végszavaként ne felejtkezzünk meg két fontos biológiai jelenség vizsgálatáról, mely a témahét programjai közt sorra került. A növények csírázásának és növekedésének fény-függését vizsgáltuk „dobozba vetéses” kísérlettel – sok gyermek számára ez volt a hét legtanulságosabb kísérlete, naponta figyeltük a változást. A fénynek az állati életjelenségekre gyakorolt hatását  a múzeumi foglalkozáson a több részvevő által ismert  év élőlényei témakörhöz kapcsoltan elemeztük.

Művészeti programok

A művészeti programok Pál Rita grafikus és Völgyi Sándor természetfotós irányításával zajlottak.

A természetfotózás „hobbija” önmagában is egyesíti a természetismeret és védelem, valamint a művészi látásmód horizontjait. A gyerekek nem csak a fény jelentőségéről tanultak sokat a természetfotózás titkainak megismerése közben, hanem az e tevékenységhez szükséges türelem és kitartás nélkülözhetetlen (de ma kevésbé népszerű) erényeit is tanulmányozhatták – „élő” példán, mely minden didaxist nélkülözött.

Pál Rita grafikus mesekönyveket illusztrál, és a JPM Természettudományi Osztályán természetábrázolás tematikájú rajzműhelyt vezet gyermek számára. A témahéten az ő vezetésével a gyerekek ismert és kevésbé ismert képzőművészeti alkotásokon, valamint „élőben”, Csontváry impozáns, kiállított tájképein tanulmányozták a fény szerepét a művészetben. A játékosság sem maradhatott el: az árnyjáték hagyományairól tanulva az „árny-bábok” készítését mindenki kipróbálhatta.