Van, amikor eljön az ideje a nagy rendrakásnak (különösen költözések után) és a digitális nyilvántartás hiányainak pótlása is esedékes. A múzeumi gyűjteményi munka felbukkanó szépségei szerencsére feledtetik az adatrögzítés és a hónapokig tartó rendezés rabszolgamunkáját.
Nem gyors, de mindig izgalmas átnézni laponként a gyűjteményt, besorolni az addig még kimaradtakat, az új gyűjtéseket, rendet tenni, sorba rakni. Ehhez jó, ha van elég nagy hely, mint pl. egy éppen kiürített kiállítóterem, ahová hosszú időre is akár ki lehet pakolni mindent. Rendezés közben milyen jó rácsodálkozni a növény szépségére, egy jól sikerült preparálásra, a szépen megmaradt színekre. A gyűjtések dátumai is gondolatokat ébresztenek: 1910-es évek, 1956, 80-as évek 90-es évek. Néha jó vagy éppen szomorú felidézni a gyűjtés óta már felszántott rétet vagy más, azóta elpusztult élőhelyet, aminek egy-két faja itt őrzi az egykori gazdagság emlékét.
A kétszeri költözés után sajnos a gyűjtemény minden óvatosság ellenére is sérült. A légmentesen záró szekrényekből hónapokra kikerült a herbárium egésze, ezért a rovarfertőzések elkerülése végett bezacskózva, becsomagolva költözött. Sajnos kicsomagolás után látszott, hogy több helyen láthatóan töredeztek a növények, törmelék van a lapokon és a jelölő szalagok és a borítólapok is gyűrődtek. Remélhetőleg soha többet nem kell a sérülékeny gyűjteményt költöztetni!
Alább a herbárium rendezése során készült fotókból néhány. Köztük felfedezhetjük a baranyai ritkaságok némelyikét, olyan fajt is, ami az idő során sajnos már ki is pusztult a megyéből. Nem a gyűjtők pusztították ki, hanem az élőhely átalakulása, az egyre szárazodó erdők miatt tűnt el.
 |
| Bakszarvú lepkeszeg (védett faj) soktíz éve a gyűjteményben, de még mindig illatos |
 |
| korongos lucerna (védett faj) mintegy 50 éve a herbáriumban |
 |
| két iszalagfaj egymás mellett |
 |
| egykor élt a Mecsekben, de nem volt tömeges |
 |
| a vadon élő védett borsó lapja |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése